Párizs és Mont Saint-Michel élménybeszámoló

Augusztus 14–17. között Párizsba és a legendás Mont Saint-Michelhez utaztunk – két helyszín, amely mindkettőnk bakancslistáján szerepelt. A jegyeket hónapokkal korábban sikerült rendkívül olcsón lefoglalni a Wizz Air járatára, így az utazás már a tervezés pillanatában ígéretesnek tűnt.

Érkezés Párizsba – új gép, és tömegközlekedési csoda app

A hajnali indulás ellenére izgatottan vágtunk neki az útnak. A gép teljesen új volt, sőt, annyira friss, hogy még az a bizonyos „új autó illat” is érződött benne – ritka élmény egy repülőn, örül az ember ha tiszta. A menetrend pontos volt, így időben érkeztünk az Orly repülőtérre, ahol azonnal szembesültünk a tényekkel: az egész reptér felújítás alatt áll.

A bejutás a belvárosba azonban nem ment elsőre egyszerűen, ráadásul hulla fáradtak is voltunk előző este nem aludtunk a legjobban. Azt gondoltuk, majd veszünk egyszerű vonaljegyet egy automatából mint itthon, és gond nélkül bemegyünk – de hamar kiderült, hogy ez manapság nem ilyen könnyű. Közel másfél órát elvesztegettünk, mire rájöttünk, hogy a tömegközlekedés használatához szinte kötelező az applikáció. Az alkalmazásban az Apple Wallet integrációval pillanatok alatt lehetett jegyet venni, ami ráadásul kedvezőbb is volt: busz + néhány átszállás kombinációjával nagyjából 90 perc alatt a belvárosban voltunk. Tanulság: Párizsban előre töltsd le a tömegközlekedési appot!

Szállás a Quartier de l’Odéon szívében

A hotel kiválasztásánál tudatosak voltunk: mindenképp olyan helyet szerettünk volna, ahol gyalog is bejárható a legtöbb látnivaló. Így esett a választás a Quartier de l’Odéonra, Párizs egyik elegáns, pezsgő negyedére. Innen mindössze 20 perc sétával elérhető volt a Louvre, a Notre-Dame és számos ikonikus hely, ráadásul a metró is a közelben volt. Ideális bázisnak bizonyult egy rövid városlátogatáshoz. Megjegyzem így is 50km mentünk a napok alatt.

Első nap – Bazilikák, parkok és egy váratlan élmény

Az első nap délutánján először a Sacré-Cœur bazilikát kerestük fel. A Montmartre domb tetején magasodó hófehér épületből páratlan panoráma nyílt Párizsra, ami tökéletes kezdésnek bizonyult. A hangulat itt egészen különleges: utcazenészek, festők, nyüzsgő tömeg, de közben békés szakrális tér is egyben.

Innen a Luxembourg-kertbe sétáltunk, ahol a rendezett virágágyások, szökőkutak és a helyiek nyugodt piknikhangulata teljesen más oldaláról mutatta meg a várost. Igazi felüdülés volt a mozgalmas Montmartre után. Ami hatalmas élmény volt hirtelen kettő papagáj is megjelent nekünk a parkban. Páromnak viccesen mondtam is előre rendeltem őket de késtek =D. Utánna néztünk utánna itt megszökött papagájokról van szó akik nagyon jól érzik magukat és már kolóniájuk van a parkban.

A délutáni program eredetileg a híres „kék templom” lett volna, ám a jegyek időközben elfogytak „Mi sem gondoltuk utó szenzoban annyian lesznek Párizsban hogy szinte a élvezhetőség határát súrolta, megmondjuk őszintén emiatt se értterembe se kávézőban nem voltunk ANNYIRA sokan voltak mindenhol. Ez elsőre csalódásnak tűnt, de végül igazi szerencse ért minket: helyette a Notre-Dame-ba látogattunk el, ahol éppen mise zajlott. A szertartást gyönyörű kóruséneklés kísérte, és ez az élmény szívünkig ért mivel nagyon sok ideig zárva volt így hatalmas szerencsénk volt.

Majd ahogy említettem annyira de annyira sokan voltak minden étterem teraszán hogy összenéztünk és kerestünk egy Carrefour boltot ami életünk döntésének bizonyult. Előtte mi összeírtuk milyen bort sajtot kell keresnünk ráadásul a bagett is langyos volt, így gondolhatjátok egyszerűen összevásároltuk a sajttálnak megfeleőt egy igazán mézédes muskorályos borral. És a hotelben stílusosan a hotelágyon egy nagyon jót vacsoráztunk az éttermi ár töredékért.  Ezért is írom ezt le nektek mert nagyon sokat tudtok rajta spórolni de mégis egy maradandó élmény marad és a sajtok és borok tényleg nagyon nagyon finomak.

Második nap – A Mont Saint-Michel Párizsból

Másnap hajnalban keltünk, hiszen életünk egyik legnagyobb bakancslistás célpontja, a Mont Saint-Michel várt ránk. Bár elsőre gondolkodtunk a tömegközlekedésen, a fáradtság végül legyőzött bennünket, így egyenesen taxival indultunk át a város másik végébe. Ez bizonyult a legjobb döntésnek, mert a korai órákban aligha lett volna kedvünk átszállásokkal bajlódni. „Rengeteg felújítás volt így sok busz csak fél útig közlekedett így a 90 perces jegyeket is alig bírtuk kihasználni mert ugyna arra már nem szállhatsz fel szóval elegünk lett a szivatásból.

A programot a GetYourGuide felületén foglaltuk le – ha ti is szeretnétek hasonló élményben részesülni, érdemes ott körülnézni. A meglepetés az volt, hogy a kísérő idegenvezetők egyike magyar volt: Zoltán. Bár mi olyan jegyet választottunk, amelyben önállóan fedezhettük fel a szigetet, Zoltán barátként sok sok jó tippet elmondott nekünk, számos hasznos tanáccsal ellátott Párizs veszélyeiről, trükkjeiről és rejtett szépségeiről.

A hosszú út és a kényelmetlen busz

Az egyetlen árnyoldal a buszút volt. A helyek annyira szűkösek, hogy még barátnőm, aki 162 cm, is kényelmetlenül szorongott illetve a csoport 80% ázsiai volt akik ugyan úgy picik ők is a testbeszédük alapján szenvedtek. Én, a magam 185 cm-ével, pedig órákon át küzdöttem a térdfájással – igazi próbatétel volt. De ahogy mondani szokták: „az álmoknak ára van”, és most is így éreztük: bármilyen kényelmetlenséget megért a cél.

Mont Saint-Michel – gyerekkori álom a valóságban

Amikor végre megpillantottuk a sziklára épült apátságot, olyan érzés fogott el, mintha egy mesébe csöppentünk volna. A  középkori város szinte lebegni látszik a víz és a homokpart határán. Gyerekkori álom vált valóra mindkettőnk számára. És hála töltött el minket hogy sikerült ide is eljutnunk.

A varázslatos atmoszférát ugyanakkor elrontotta a tömeg. Több ezer turista zsúfolódik ide naponta, és sajnos sokan közülük kevésbé udvariasak. Az amerikai és német csoportok különösen harsányak és tolakodóak voltak, míg az ázsiai turisták – a világ más pontjain megszokott módon – itt is figyeltek arra, hogy ne zavarják egymás személyes terét. Ez azonban már csak egy apró árnyalata volt a napnak. Szóval erre készüljetek és a poén az volt Zoltán mesélte azt hitte nem fogunk tudni be jutni annyian lesznek” de valójában jóval kevesebben voltak a megszokottnál, mesélte naponta volt hogy 70.000 ember fordul meg.

A 38 fokos hőség és a rengeteg lépcső megizzasztott bennünket, de minden fáradtságért kárpótolt az a panoráma, amely a sziget tetejéről elénk tárult. A kilátás egyszerűen lélegzetelállító volt – olyan látvány, amely örökre beleég az ember emlékezetébe. A képek pedig beszélnek helyettünk.

Vissza Párizsba – az Eiffel-torony és esti Párizs hazafelé

Az esti órákban értünk vissza Párizsba, ahol még egy rövid sétát tettünk a Eiffel-torony környékén és a kivilágított nevezetességeknél. Ahogy közeledtünk, a toronyhoz a világ egyik legikonikusabb építménye okkal, mi sem hittük hogy mennyire magas és hatalmas. Onnan hazafelé gyalogolva még megcsodáltuk a kivilágított város hangulatos utcáit, és bár a fáradtság lassan elnyomott, egy dolog biztos volt: életünk egyik legintenzívebb napját zártuk. Ha te is szeretnéd átélni itt tudod lefoglalni a programot.

Harmadik nap – Lurve és híres nevezetességek

Harmadik nap reggel alig 20 perc sétával elértük a Louvre-t, amelyet mindketten izgatottan vártunk. A jegyet előre, online vásároltuk meg Get Your Guideon ide kattintva te is megtudod tenni 10 órára, és a szervezés a reptéri pontosságot idézte: minden gördülékenyen zajlott.

A tömeg persze itt sem hiányzott, de bent könnyen el lehet veszni a műkincsek sokaságában. A híres Mona Lisát természetesen megnéztük – igaz, csak messziről, mert a tömeg folyamatosan hömpölygött előtte. Számunkra azonban a múzeum grandiózus falfestményei és kevésbé ismert alkotásai sokkal nagyobb hatással voltak. A Louvre önmagában is műalkotás: a falak, a terek, az atmoszféra magával ragadó.

A délután folyamán napi jegyet vettünk a közlekedéshez, mert tudtuk, most messzebbre is elkalandozunk. Megnéztük a Szabadság-szobor eredeti másolatát, majd több ikonikus fotópontot, köztük a Diadalívet. A naplementét Párizs épületei között sétálva élveztük, igazi francia hangulatban.

Másnap hajnalban újra korán kellett kelni, hiszen messze volt a reptér. Szerencsére közvetlen metró visz az Orlyra, mindössze 10 euróért, és csak 10–15 percet kellett sétálni hozzá. A reptér modern és kényelmes, sőt, még PlayStation-sarok is van az egyik pihenőben ami sajnos utolsó 10 percben vettünk észre.

Párizs gyönyörű, tele élettel és látnivalóval. A tömegközlekedés elsőre nehéznek tűnhet, de az applikációval gyorsan egyszerűvé válik. A belváros tiszta, biztonságos, és sokkal barátságosabb, mint amire számítottunk és gondoltunk a TV-ből és cikkekből.

A Mont Saint-Michel valóban egy misztikus csoda, bár a turistatömeg és a hőség próbára tett minket. Mégis: ha egyszer eljutsz Normandiába, ne hagyd ki – az élmény örökre veled marad.

Ha kérdésetek van az utazással kapcsolatban, írjatok nyugodtan – szívesen adunk tanácsot!

Ha pedig tetszett a beszámolónk, osszátok meg másokkal is, hogy minél többen átélhessék ezt a varázslatos utazást.